Elismerés az Advertegonak

Bár már nagyon rég volt 2013, így e bejegyzés tárgyát képező cikknek is az első örömén már rég túl vagyunk, most azonban ismét örülhetünk rajta, ugyanis Veletek még nem osztottuk meg hivatalosan: a Transindex leges évértekelőjében ugyanis az Advertego című legfrissebb bemutatónk a Legközvetlenebb előadás díjat kapta (megosztva)! Íme a bizonyíték:

Ott középen két néző ül. KözvetlenÜL.

“Az év színházi legjei: Don Juan ünnepélyes vacsorája, Békeidő

Ugyan Matthias Langhoff rendezését, a Don Juan ünnepélyes vacsoráját nem játszotta sokszor a kolozsvári színház, és nem is került vissza a repertoárra, a márciusban bemutatott előadás az év egyik, gondolati és esztétikai szempontból is legizgalmasabb színházi alkotása. Mondjuk a legnézőbarátabb kategóriából már kilóg (ha a néző barátja a reflektálatlan szórakozás). Hajdu Szabolcs temesvári rendezése, a Békeidő is jó példa arra, hogy intézmény is tud, ha akar, kísérletibb nyelven beszélni. Mindkettőben közös: a különleges díszlet; hogy eltérő okok miatt, de meghal a főhős; és hogy a sztori kapcsán a színház médiumáról is gondolt valamit a rendező. Akinek útjába kerül valamelyik előadás, legalább egyszer nézze meg!

Bőven akad még, amin legeltetni lehet a szemet: a sepsiszentgyörgyi Hamlet, Bocsárdi László rendezésében, például. Legendás a marosvásárhelyi Ariel színház Pentheszileia-programja (r.: Kincses Réka). A legformátumosabb fiatal rendezői dobbantás a szatmári A nyugati világ bajnoka (a fiatal rendező pedig Balogh Attila). A legközvetlenebb előadások a Váróterem Advertego-ja és a Tandem Csoport katalán-székely, továbbá összművészeti színházi projektjei. Az Erdélyi Vándorszínház a legszínházmentesebb területeken játszik, ezért ha kaszálásból hazafele összeakadnánk velük, ne siessünk haza szalonnázni, mert a legprogresszívabb népszínház marad le a listánkról (idén a Bükkfaszéki Márika – r.: Csuja László).

Legyen a színházi erő velünk a jövő évben is! ”

A teljes cikk elolvasható itt!

Csapatunk munkáját másodszor értékeli pozitívan a Transindex, Erdély legjobb portálja (na persze…).  Kaptunk egy Futottak még elismerést 2011-ben a Mit csináltál három évig? című előadásunk kapcsán. Erről itt tájékozódhat az, aki akar. Köszönjük, és gratulálunk magunknak!

Évadnyitó

A Váróterem Projekt független színházi társulat 2013. október 11-én, 19 órától évadnyitó előadást tart a kolozsvári Tranzit Házban. Az egyetemisták életét bemutató, nagy népszerűségnek örvendő Mit csináltál három évig? c. előadás a TiMAF (Transilvania International Music and Art Festival) színházi programját színesíti. Október 12-én, 19 órától ugyancsak a Tranzit Házban zártkörű előadásra kerül sor, a várótermesek ezen a napon is a Mit csináltál három évig? c. előadást adják elő, ezúttal tizenkettedikes vendégdiákok részére.

A társulat az új évadban már játszott előadásokkal, illetve új produkcióval egyaránt készül. A színházkedvelők sok izgalmas, „várótermes” eseményre számíthatnak.

Az évadnyitó előadásra jegyek foglalhatók a wrp_tickets@yahoo.com e-mail címen. Az előadás román nyelven feliratozott. A társulat szeretettel vár mindenkit.

Kolozsvári színház, én így szeretlek

A kolli-baci 2013-as blogon megjelent like-özön.

A várótermes kezdeményezést nagyon szeretem. Az embereket szeretem benne. Hogy nem kompromisszumokkal dolgoznak, tudnak lazán dolgozni, humorosan hozzáállni bármilyen csalódásukhoz. Szeretem, hogy jó sokan szeretik őket. (G.)

Csepei Zsolt humorát. Imecs-Magdó Levente szépségét. Vetési Nándor nagyságát. Molnár Bence és Sebők Maya magyarságát. Simó Mesi vágott szemét. Visky Andrej távolságát. (Sz.)

Szeretem Molnár Bence természetességét, s azt, hogy hamarosan közös projektbe kezdünk.

Szeretem, hogy elszántak és nem rettennek meg a körülményeiktől. (T.)

Szerettem a Mit csináltál három évig?-et, friss, ötletes munka volt. Csupa ilyeneket! Sajnálom, hogy Margó kiszállt a Váróteremből. Csepei humorát lehetne többet használni? Maya jó volt Gertrúdként, Simó Mesit a hajléktalan-előadásban kedveltem. A Bánk bán után fontos lenne a közös beszélgetés. Ökörködjetek, skacok, ne se törőggyetek… (A.)

Remélem, hogy a várótermesek nem fogják feladni, mielőtt elérik azt a színházi formát, amit mindig is csinálni akartak. És, remélem, azután sem. (B.)

*

Tompa Gábor “Az elveszett levél” c. előadása volt az, ami először szöget ütött a fejemben: van valami ebben a színházasdiban. Szeretem a társulat színvonalát és igényességét, az Interferenciákat és a vendégrendezőket. Mindig nagyon várom, hogy mit művel majd a színpadon Kató Emőke, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Bodolai Balázs. Lótól mindig megáll egy percre a szívem. Nagyon drukkolok nekik, hogy egy emberközelibb, közönségbarát kommunikációt tudjanak kialakítani, és megközelíthetővé tegyék külsősök számára is a színházat. (B.)

Szeretem, hogy a honlapjukon van francianyelv-opció. Szerettem az Óz, a nagy varázslóban Váta Lórit. Szerettem a Caligula díszletét. Szeretem, hogy a színházépület a Szamos-parton van. Szeretem az óriási csillárt a nagyteremben. Amikor leengedték a Ványa bácsi című előadásban, szinte leállt a szívem. Szeretem Bogdán Zsoltot, Dimény Áront, Albert Csillát. Szerettem a Bohéméletet. Ott lettem szerelmes a színházba! (E.)

A sok jó színészt szeretem egy rakáson. A sok jó színészt jó rendezők kezében. (A.)

Szerettem nagyon a Jákobi és Lájdentált. A legjobb dolog a kolozsvári színházban, hogy ott van Bíró József. Őt mindig jó nézni a színpadon. Szerettem a Gianni Schicchit. Hogy rendezett ott Mezei Kinga. A Tiszta házat is hiányolom. A kolozsvári színházban a legjobb dolog fent ülni, és onnan nézni az előadásokat. Szerettem, hogy az Interferenciák alatt a Tranzit házban voltak a kísérő rendezvények. Szeretem, hogy a varroda, a festőműhely, az asztalosműhely, a lakatosműhely előtt az ajtón még fent vannak a régi cégérek. A várótermesekben szeretem, hogy keresgélik a formákat. (R.)

A kolozsvári színházról mindent elmondtak már. Mégis, újra, csak pár szívemcsücskét hadd soroljak: Varga Csilla, Albert Csilla, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs… (A.)

Azért szeretem, mert közel van. Azon kevés színházak egyike, ahol románul is feliratozzák, az előadásokat, nyitnak a román közönség felé. Ez jó tapasztalat volt. (F.)

Biró Isti fotóst, mert bármikor szükségem van egy fotóra, önzetlenül segít. Olyan is volt, hogy rám szólt, tud ő jobbat ajánlani, mint amit választottam az adott cikkemhez.  Szerettem Dimény Áront a Caligulában, Molnár Levente Einsteinjét a Fizikusokban. A kolozsvári színházban ittam először rizsbort. (R.)

bankban.zip

A kolli-baci 2013-as blogján megjelent kritika.

B. (gondolom Kovács Bea)

Vastapsra érkeztünk a Salamon Ernő gimnáziumba: a kolozsvári Váróterem Projekt akkor fejezte be a Bánk bán? Jelen! első előadását (rendező: Visky Andrej). A diákok (ugyanis az első körben csak ők voltak a közönség soraiban) lelkesedése érthető: végre valaki veszi a fáradságot és elviszi hozzájuk a színházat, ahelyett, hogy kivárná, hogy azok, külső vagy belső indíttatásra, maguk menjenek oda. Az ötvenperces produkció alkalmazkodik az osztálytermi körülményekhez, és úgy próbálja könnyen emészthetővé (hogy ne mondjam: fogyaszthatóvá) tenni a kötelező drámát, hogy kíméletlenül megvágja azt (dramaturg: Bertóti Johanna), a történetnek inkább a magánéleti, mintsem a politikai vonalára, mozzanataira fektetve a hangsúlyt.

A várótermesek ismét új műfajban próbálták ki magukat, és Bánk bánjuk sem szűkölködik frappáns, a fiatalok számára egyből érthető és szerethető ötletekben. Kezdve a tréningek anyagára emlékeztető, ám királyi jelmezes díszeit magán viselő jelmezektől (Kürti Andrea), az egy aktatáskában elférő, funkcionális kellékektől egészen a tényleges játéktér és a rögtönzött színházi zsebek közötti átjárásokig, a csapatnak sikerült annyi lelket lehelni a szükségesen lecsonkított jelenetekbe és szereplőviszonyokba, hogy azok megálljanak a lábukon. A munkamániás Bánk bánt (Csepei Zsolt) magához láncolja az aktatáska, az amorózó Ottó (Imecs-Magdó Levente) fülében kereszt lóg, Biberach (Molnár Bence) pofátlanul belenyúl a diáklányok táskájába, „meglopva a magyar nemzetet”. A két női szereplő, Gertrudis (Sebők Maya) és Melinda (Simó Emese) nehezen mondható árnyaltan megformáltnak – legyen erre mentség, hogy kevés idő áll rendelkezésükre. Vetési Nándor II. Endrét és Petur bánt alakítja, de a jelzésszerűen használt korona levételén kívül csak néhány gesztus teremtette meg a karakterközi átmenetet. Ebben az adaptációban Tiborccal nem találkozunk.

A konvencionális színházi térből való kivonulás magával hozza az interaktivitás kérdését, esetünkben pedig ez fokozottan is naprakész probléma: tinédzserekről van szó, akikről szokás azt hinni, hogy inkább bekapcsolódnak a játékba, válaszolnak a színésznek. Az erőszakos játék fogalma azonban önellentmondás. A Bánk bán-ban szerencsére a diákok nem lesznek sarokba szorítva, senki nem kényszeríti őket, hogy nemcsak akarva, hanem akaratlanul is részt vegyenek az események alakításában. Ez a fajta visszafogottság helyén van, az előadás alatt két jelenetbe van „beleszólása” a diákseregnek: amikor Petur felszólítására a kiosztott petíciót írják alá, illetve amikor a utolsó jelenetben az asztalokra tett krétákkal megdobálhatják a bánt – amennyiben bűnösnek találják. Ezek a próbálkozások sajnos megragadnak az álinterakció szintjén: a kitöltött űrlapokat senki nem veszi vissza, aláírásunk tehát fölösleges, nem oszt, nem szoroz. Bánk „megkövezése ” pedig kissé ószövetségi lett, ráadásul a (gondolkodó, nem csak zsigerből cselekvő) nézőt kellemetlen helyzetbe hozza: ötven perc alatt még távolról sem ismerjük meg Bánk drámáit, az ítélkező pozíciójába kerülve pedig csak igazságtalannak érezhetjük magunkat.

A Váróterem Projekt kezdeményezését, mind mindig, értékeljük és érdeklődéssel várjuk. A Bánk bán? Jelen! olyan érzést hagy bennünk, mint a 3 in 1 instant kávék: van benne minden, azaz mindenből egy kevés, és a sajátos mellékíz. Fogyasztás közben elégnek tűnik, de később rájövünk, hogy mégsem hozta meg az elvárt hatást.

Bánk bán jelen van a Kollokviumon is

Osztálytermi Bánk bán előadásunkat mutatjuk be a gyergyószentmiklósi X. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon, október 3-án, csütörtökön 13 és 14 órától. Az előadások helyszíne a Salamon Ernő Líceum 105-ös terme. Október 4-én, pénteken délelőtt pedig a Váróterem Projektet bemutató beszélgetésre kerül sor, melynek keretében az előadás kivesézése is terítékre kerül(het).