bankban.zip

A kolli-baci 2013-as blogján megjelent kritika.

B. (gondolom Kovács Bea)

Vastapsra érkeztünk a Salamon Ernő gimnáziumba: a kolozsvári Váróterem Projekt akkor fejezte be a Bánk bán? Jelen! első előadását (rendező: Visky Andrej). A diákok (ugyanis az első körben csak ők voltak a közönség soraiban) lelkesedése érthető: végre valaki veszi a fáradságot és elviszi hozzájuk a színházat, ahelyett, hogy kivárná, hogy azok, külső vagy belső indíttatásra, maguk menjenek oda. Az ötvenperces produkció alkalmazkodik az osztálytermi körülményekhez, és úgy próbálja könnyen emészthetővé (hogy ne mondjam: fogyaszthatóvá) tenni a kötelező drámát, hogy kíméletlenül megvágja azt (dramaturg: Bertóti Johanna), a történetnek inkább a magánéleti, mintsem a politikai vonalára, mozzanataira fektetve a hangsúlyt.

bankvaro

A várótermesek ismét új műfajban próbálták ki magukat, és Bánk bánjuk sem szűkölködik frappáns, a fiatalok számára egyből érthető és szerethető ötletekben. Kezdve a tréningek anyagára emlékeztető, ám királyi jelmezes díszeit magán viselő jelmezektől (Kürti Andrea), az egy aktatáskában elférő, funkcionális kellékektől egészen a tényleges játéktér és a rögtönzött színházi zsebek közötti átjárásokig, a csapatnak sikerült annyi lelket lehelni a szükségesen lecsonkított jelenetekbe és szereplőviszonyokba, hogy azok megálljanak a lábukon. A munkamániás Bánk bánt (Csepei Zsolt) magához láncolja az aktatáska, az amorózó Ottó (Imecs-Magdó Levente) fülében kereszt lóg, Biberach (Molnár Bence) pofátlanul belenyúl a diáklányok táskájába, „meglopva a magyar nemzetet”. A két női szereplő, Gertrudis (Sebők Maya) és Melinda (Simó Emese) nehezen mondható árnyaltan megformáltnak – legyen erre mentség, hogy kevés idő áll rendelkezésükre. Vetési Nándor II. Endrét és Petur bánt alakítja, de a jelzésszerűen használt korona levételén kívül csak néhány gesztus teremtette meg a karakterközi átmenetet. Ebben az adaptációban Tiborccal nem találkozunk.
bankjelen

A konvencionális színházi térből való kivonulás magával hozza az interaktivitás kérdését, esetünkben pedig ez fokozottan is naprakész probléma: tinédzserekről van szó, akikről szokás azt hinni, hogy inkább bekapcsolódnak a játékba, válaszolnak a színésznek. Az erőszakos játék fogalma azonban önellentmondás. A Bánk bán-ban szerencsére a diákok nem lesznek sarokba szorítva, senki nem kényszeríti őket, hogy nemcsak akarva, hanem akaratlanul is részt vegyenek az események alakításában. Ez a fajta visszafogottság helyén van, az előadás alatt két jelenetbe van „beleszólása” a diákseregnek: amikor Petur felszólítására a kiosztott petíciót írják alá, illetve amikor a utolsó jelenetben az asztalokra tett krétákkal megdobálhatják a bánt – amennyiben bűnösnek találják. Ezek a próbálkozások sajnos megragadnak az álinterakció szintjén: a kitöltött űrlapokat senki nem veszi vissza, aláírásunk tehát fölösleges, nem oszt, nem szoroz. Bánk „megkövezése ” pedig kissé ószövetségi lett, ráadásul a (gondolkodó, nem csak zsigerből cselekvő) nézőt kellemetlen helyzetbe hozza: ötven perc alatt még távolról sem ismerjük meg Bánk drámáit, az ítélkező pozíciójába kerülve pedig csak igazságtalannak érezhetjük magunkat.
A Váróterem Projekt kezdeményezését, mind mindig, értékeljük és érdeklődéssel várjuk. A Bánk bán? Jelen! olyan érzést hagy bennünk, mint a 3 in 1 instant kávék: van benne minden, azaz mindenből egy kevés, és a sajátos mellékíz. Fogyasztás közben elégnek tűnik, de később rájövünk, hogy mégsem hozta meg az elvárt hatást.
Reklámok

Hozzászólás

Kategória: Rólunk írták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s