Kovács Bea beharangozója a THEALTER-en játszott Advertego-ról.
EX-STASIS, 1. szám, 2014
Váróterem Projekt (Kolozsvár): Advertego
Történik az úgy, hogy színisek befejezik a színit, körbenéznek, és azt mondják: színházat fogunk csinálni! 2009, Kolozsvár, végzősök. Nem pusztán azért, mert nem tetszik a rendszer, hanem mert miért ne? Függetlenül, szabadon – közösen.
A Váróterem Projekt öt éve alakult meg, főként a kolozsvári színi volt hallgatóiból. Fiatalok, őszinték, nem akarják megváltani a világot, vagy éppen csak annyira, amennyire lehet. Kitartásuk és optimizmusuk fordítottan arányos a pénzzel, amihez munkájuk során jutnak. Kudarcaik legalább annyira motiválják őket, mint sikereik. Nincs megállás: bábelőadás, tárgyanimáció, tantermi Bánk bán, dokudráma, tizenkét órás improvizációs-maraton, propaganda-show. Nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér, s ha elfogy az anyag, varrnak hozzá gyorsan valamit. Az állandó csapathoz például meghívott vendégrendezőt.
A Várótermesek folyton pörögnek: körbeturnéztatták Bánk bánt, hogy a gimisek ne csak a Kötelezők röviden oldalain találkozzanak vele; hajléktalanokkal ismerkedtek és beszélgettek, hogy róluk is szó legyen (végre) a színházban; fiatalokat faggattak, hogy majd sok kicsi részből összerakják és visszaadják a hamisíthatatlan kolozsvári egyetemista fílinget. Olyanokat szoktattak rá a színházra, akik azelőtt messziről kerülték az egészet. Megszólaltak, és szavuk visszhangra talált.
A Váróterem Projekt a THEALTER-re az Advertego néven futó propaganda-előadással érkezik. Mit jelent ez? Politika? Színház? Poliház? Színtika? A társulat nem fogalmazott meg egy (haszontalan előfeltevéseket szülő) hívogató-kecsegtető szinopszist, így én sem lőhetem le a poént. Annyit azét elmondhatok, hogy a tavaly októberi bemutatón nagyon figyeltem és sokat kacagtam – sokat figyeltem és nagyon kacagtam.
Kovács Bea