az út

Csepei Zsolt a szegedi élményekről ír(t) beszámolósorozatot.  Íme az első.

 

Egy logikai állítás szerint ahhoz, hogy A pontból eljussunk B-be, először el kell jutnunk AB út feléig, amihez viszont el kell jutnunk a fél táv feléig, majd annak a feléig és így tovább egészen addig, amíg kiderül, hogy a mozgás el sem kezdődhet.

Parmenidész szélsőséges monista filozófiája szerint a mozgás nem is lehetséges. Arisztotelész azt mondja, mozgás sohasem keletkezhet, mert mint olyan, örökkévaló. Démokritosznál a lét mellett létezik a „nem-lét”, mint üres tér, ahol nincs lét, hogy végbemehessen a mozgás. Hérakleitosz egyenesen azt állítja, hogy a mozgás el sem gondolható, mert mindig feltételez valami viszonylagosan mozdulatlant, változatlant, ez viszont felemésztődik az ellentétek harcában.

Nándi bátyánk nem emésztődött fel az ellentétek harcában, és a létfilozófiára fittyet hányva, baljós türelmetlenséggel az ajkán annyit mondott:

– Mozgás! Indulunk Szegedre!

A felállás szokás szerint: két kisautó. egy teherszállító. ez utóbbiba is kerül két színész. így férünk el. az örök dilemma: kik mennek a sofőrrel? nagy csend. kik mennek a sofőrrel másodszor? harmadszor? meglett. ezúttal Bence és Mesi. gratulálunk.  Bence nem beszél románul. sofőr bácsi csak románul beszél. Mesi majd fordít. ellesznek ők Szögödig.

Nándi autója velük együtt indul. Az ő útjukról sajnos nem maradtak fent információk a jövő számára. Mindössze néhány töredékről tudunk, melyek magukra hagyatva barangoltak egyik utasuk emlékei között, mígnem létük csillagfényeit végleg bekebelezte a feledés homálya (megj. selypeknek: homály = ollós tengelyi állat, amit a gazdagok előszelyetettel fogyszatanak a filmekben)

skip   

A várótermes hagyományoknak megfelelően a harmadik autó kölcsön jármű (Stanik Bence köszi!). Akik maradtunk, ezzel megyünk. A szokásoknál maradva – miszerint semmilyen várótermes ügy nem mehet végbe gördülékenyen− a kölcsönautó késik. Baleset volt. Három órás késéssel indulunk el végül a többiekhez képes. Ezt nagyon sajnáltuk, ugyanis nem lehettünk ott a díszletek üdítő lepakolásánál és behordásánál. Emiatt az úton többször is nagy sóhajok hangzottak el az utastérben, amelyek gyakran a bömbölő rádiót is túlharsogták. Kifújás. Az élet megy tovább. Majd legközelebb.

Kiváló adottságokkal megáldott sofőrünknek hála a három órás hátrányból közúti ellenőrzésekkel, autópályás forgolódással, homokviharral és lavinával együtt lefaragtunk egyet úgy, hogy a határon nyert órát nem is számoltuk. upsz.

Szóval nehéz a mozgás, vagy talán nincs is, de mi annyit mégis tudunk, hogy határon innen indultunk, és határon túl kötöttünk ki két órával a többiek után. Szegeden. A Régi Zsinagógában.

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: Mi írtuk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s