Bánk bán? Jelen! turné

Próbálom felidézni az elejét. Kissé nehéz. A turné dús élményanyaga valahogy elnyomja az indulással kapcsolatos emlékeimet. Pedig kétségkívül elindultunk, és igen, most már dereng, ahogy pakolunk az autóba, és a gitárt, a kongákat meg a tojás shakereket sem hagyjuk Kolozsváron, biztos jól jönnek majd. Persze, hogy jól jönnek, a következő snitt: az autóban bömböl a zene, kezemben az egyik shaker, a másik shaker sem gazdátlan (kongák nincsenek kéznél, hogy mifenének tettük őket a csomagtartóba?)

Darina. Nándi pacallevest rendel. Meg Zsolt is. A különbség, hogy Nándi ezt minden nap rituálisan megismétli. Ez is, meg sok egyéb részlet is arra utal, hogy ünnepnapok láncolataként éli meg a társaság a turnét. Persze azzal a megjegyzéssel, hogy van, amikor az ember ünnepnapokon is dolgozik. Tizenöt előadás négy nap alatt. Ehhez még hozzáadódik négy darab egy órás beszélgetés a diákokkal (az én feladatom volt vezetni ezeket). A pacal- meg egyéb leveseket, az ízletes, “méretes” ételeket egyfajta jól megérdemelt jutalomként fogyasztottuk napi három, illetve inkább négy lejátszott előadás után.

Rögtön első nap zsinórba ment le a négy előadás egyenesen a mélyvízbe alapon. Ez Gyergyószentmiklóson történt, ahol érkezésünkkor arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik terem ablakaiból osztálynyi kíváncsi szempár figyel bennünket, majd, mikor a tanár feltehetően fegyelemre inti a diákokat, minden fej a tábla felé fordul. De néhány másodperc múlva újra a társulatunk a figyelem középpontja. Aztán nemsokára ott állunk előttük (illetve én csak lélekben, fizikailag a diákok között ülök), és hamar egyértelművé válik, ezek a diákok tényleg kíváncsiak ránk, vevők az előadásra, az interakcióra.

Részlet az előadás szórólapjából

A következő állomás Kézdivásárhely, ezelőtt a többségnek Szentgyörgyön kell aludnia. A Teint nem hagyjuk ki. Aki elsőnek ér haza, az abban a privilégiumban részesül, hogy találkozik egy fegyveres őrrel, aki nem sokkal azután érkezik, hogy elindul a riasztó. Az őr érkezéséig, fent nevezett személy nyugodtan lezuhanyzik, kényelembe helyezi magát, mintha csak vendéget várna. Aztán a fegyveres őr másnap is eljön, mert a riasztó másnap is beindul, nem is egyszer, de akkor is, mikor az őr maga lép be az épületbe.

Bár nem voltam egyszer sem jelen az őr érkezésekor, elképzeltem, ahogy lazán besétál az ajtón. Ugyanazt a természetességet láttam magam előtt, ahogy a színészek besétálnak kezdéskor a diákok terébe. Nem akarom nagyon erőltetni a párhuzamot, hogy a társulat is őre valaminek, meg hogy a mi gesztusunk is szokatlan lehet, de azt hiszem mégis erőltetni fogom, mert ennek kapcsán elmondhatom, mennyire megerősített bennünket ez a turné, hogy olyan volt akár egy edzés, hogy rádöbbentünk, vannak színházi fegyvereink, amik sokszor nagyon jól sülnek el, hogy a csapatszellem remekül munkál a társulatban (a kiemelésekkel mind a párhuzamot erőltettem, hogy ti. mi vagyunk a Váróterem Security).

Kézdin a diákok valósággal rajongtak a színészekért. Első nap a Református Kollégium diákjai szerencsésebbek voltak, ott a színészek is részt vettek az előadás utáni beszélgetésen (mint annyiszor, most is bebizonyosodott a színészekről, hogy, saját bevallásuk szerint, nagyon jó a humoruk, nem mellesleg sok színházi kérdésbe bepillantást nyerhettek a diákok), a Bod Péter Tanítóképzőben tartott beszélgetésen nem lehettek jelen (ekkor már a Református Kollégiumban játszottak), viszont a diákok számos üzenetet küldtek nekik, amelyek mind értékes bizonyítékai, hogy a diákok szerették, amit (akiket) láttak. Második nap a Nagy Mózes Gimnáziumba mentünk. Nagyon nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadtak bennünket, igazi élmény volt ott lenni.

A négyfalusi szállásunk kisebb Paradicsomnak bizonyult. Ezúttal is köszönjük a szíves vendéglátást a Magdó családnak. Este főszerephez jutnak a hangszerek, és nem utolsó sorban Levi, akinek a szülinapját ünnepeljük. A másnapi előadás fogadtatása tetézte ott tartózkodásunk kellemes voltát. Nagyon nyitottak voltak a diákok, az előadás zárómomentuma különösen beszédes. A Bánk bán? Jelen! azzal zárul, hogy II. Endre a közönség felé fordul, és arra kéri a nézőket, hogy ítélkezzenek. Amnnyiben ártatlannak találják Bánkot, ejtsék földre azt a krétadarabot, amit a színészek kiosztanak mindenkinek, aki bűnösnek találja Bánkot, az dobja meg krétával. Az általam eddig látott előadásokban még nem tapasztaltam akkora krétazáport, mint Négyfaluban. A diákok még az eldobott krétákból is felkapkodtak néhányat, hogy még egyszer megdobják a szereplőt. Persze összetett a pszichológiai háttere egy ilyen pillanatnak (ennek egyik vetülete, hogy sokszor azért nem dobja meg senki a szereplőt, mert a diákok inkább nem szegik meg az íratlan iskolai szabályt: nem dobálunk krétával, és fordítva, azért alakulhat ki krétazápor, mert végre megszeghető egy írtalan iskolai szabály), de bárhogy is, hihetetlen ereje volt akkor és ott a diákok ítéletének. Az előadást követő beszélhetésen kiderült, hogy a jelen levő középiskolás diákok mind olvasták a Bánk bánt, a drámával kapcsolatos kérdéseim közül egy sem maradt megválaszolatlanul. 

Utolsó állomásunk Brassó volt, ahol valamivel visszafogottabb volt a közönség, és nem titkolható tény, hogy elfáradt kissé a társaság a tizenötödik előadásra, mindent összevetve azonban a (csapat)építő, élménydús turnénak a zárópillanatai is szépek voltak, ahogy a mellékelt kép azt igazolni hivatott.

Végezetül elnézést kérek azoktól, akik szerint túlzásba vittem a “körmondatozást” ebben a cikkben, valahogy hangot kellett adnom a lelkesedésemnek, meg annak, hogy mennyire jól éreztük magunkat a turnén, továbbá elnézést kérek azoktól is, akiknek szemet szúrt, hogy néha jelen időbe váltottam át, látszólag talán teljesen indokolatlanul, de sok momentum még mindig úgy él bennem, mintha most történne. Legvégül, de nem utolsó sorban ezt a bejegyzést Sipos Krisztinának ajánlom, nem azért, mert megígértem, hogy neki fogom ajánlani, hanem hogy a fenti élményekben ilyen módon ő is részesedjék.

Bertóti Johanna

A remek hangulatú turnét az RMDSZ és a Communitas Alapítvány, valamint a Bethlen Gábor Alap erdélyi kirendeltsége támogatta

communitas_vizszintes

bgaprotranslogo

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: Mi írtuk, Munka

One response to “Bánk bán? Jelen! turné

  1. pam pa pa pam

    Nagyon jó írás! 🙂 köszönjük

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s