Ismét a Bakelitben – Független Színházak a Határon Túl és Turbo Paradiso

Május 10-én, csütörtökön ismét a budapesti Bakelit Multi Art Centerben jártunk, bár ezúttal jóval kevésbé megerőltető feladatok vártak ránk: a fáradtságos díszletezés utáni előadás-játszás helyett, egy jó szabadkai előadást „kellett végignéznünk”, valamint „részt kellett vennünk” az előadást követő szakmai beszélgetésen, melyenk témája „Független színházak a határon túl”.

A szakmai beszélgetés főszervezője az Égtájak Kulturális és Közművelődési Egyesület és Goldschmied József, valalmint a programnak helyszínt biztosító Bakelit MAC.  A beszélgetés résztvevői: Urbán András (a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, az Urbán András Társulat vezetője), Gál Tamás (a felvidéki Csavar Színház vezetője), Kelmen Kinga (a kolozsvári Groundfloor Group vezetője), valamint Imecs Levente (a Mi részünkről), moderátor Perényi Balázs kritikus, rendező.

A találkozó célja a a határon túli független színházak hányattatott helyzetének közös megismerése és megismertetése, valalmint gyümölcsöző szakmai kapcsolatok kiépítése volt. Jó volt megtudni, hogy a gondok közösek (anyagiak hiánya, infrastruktúra hiánya, érdeklődés hiánya – bár ez utóbbi sorból kicsit kilógtunk, hála Neked kedves közönségünk), és hogy a megoldást nem csak mi, hanem senki más nem ismeri. Mindenesetre a találkozó hasznos volt, és bízunk abban, hogy a Goldschmied úr által hangoztatott eredmény – vagyis az esetleges jövőbeni együttműködések – megvalósulnak. Ezúttal is köszönjük a meghívást! Mindenestre – és a gondok ellenére – az általunk is meglátogatott műcsarnoki Európai utasok-Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után c. kiállítás megtekintése azt bizonyítja, hogy innen is (vagy Felvidékről, vagy Szabadkáról) lehet nagyot alkotni. És Urbán Andrásék Turbo Paradiso-ja is ezt bizonyította.

Érdekes egybeesés, hogy blogunk, melyet jelenleg is görgetsz, egy Urbán András előadás-beszámolóval indult, még 2011 decemberében. Az Urbi et orbi c. előadást az ecsetgyári Stúdió teremben lehetett megtekinteni, a Groundfloor Group szervezésében.  Az akkori írásnak köszönhetően minden húsvétkor rohamosan megnő a blog látogatottságának száma, ugyanis a Google keresőben többen is beírják, hogy „urbi et orbi”, a pápai áldást keresve. A „turbo” és a „paradiso” is gyakori keresőszavak lehetnek, így következzen pár sor a Kosztolányi Dezső/Urbán András Társulat Turbo Paradiso c. előadásáról.

Az Urbiból ismert arcok köszönnek vissza a színpadon, hiszen Urbán András pár éve maga köré gyűjtött frissen végzett színésznövendékeket, akik társulatának magvát képezik. A helyzetek is ismerősen csengenek: szexualitással túlfűtött megalázások sorával kezdődik az előadás, amely jól mellbe-hátba verheti azt a nézőt, aki nem látta az Urbit, vagy mondjuk a krétakörös Feketországot. Akik pedig látták valamelyiket, azok nosztalgikus mosollyal révedeznek a különféle perverzióra felszólító parancsszavakon (ez így önmagában is ellentmondásos, nem?). Egyébként a budapesti nézők valószínűleg alaposan hozzá vannak szokva az efféle színpadi kínzásokhoz, vagy a meztelen test látványához, edzettek. Az előadás nyelvezetében tehát nem hoz sok újat az eddig ismerthez képest, ami viszont igazán érdekessé teszi az a témája, mely érthető módon kéjjel merítkezik a szerbiai (vagy jugoszláviai, vagy mittomén) helyzetből. Azt mondhatnánk, hogy a kisebbségi lét rokoníthatna bennünket ővelük, viszont számunkra a háború legfennebb a szirupos amcsi filmekből ismert, míg talán ők még a mai napig sem látták a Ryan közlegény megmentése c. opuszt. Mindenesetre durva ráeszmélni, hogy az előadásban a legmegnyugtatóbb gondolat az, hogy a katonák nem csak a magyar nőket erőszakolták meg, hanem a szerbeket is. Szóval ilyen ez az előadás. A végén face-to-face elmondják, hogy mivel eddig nagyon kalsszikusak voltak (nem igaz!) most ezzel szakítani szeretnének, és megdobálhatjuk őket paradicsommal. Első gondolatom az, hogy „Fene egye meg, lenyúlták az ötletünket, pár nappal korábban pont egy ilyen előadásbefejezésen gondkodtunk, mint kiderült sematikusan”, a második pedig az, hogy a mellettem ülő beszervezett műszakos nagy jókedvvel dobálja már a tizedik paradicsomát a szőke színésznőre, viszont ennek nincs felszabadító ereje. Én legalábbis még ott szorongattam a számomra rendelt két paradisomot.

 

Kapcsolódó írások.

 

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Mi írtuk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s