Samu, te mit csináltál három évig? – interjú Visky Samuval

Mutatkozz be, kérlek…

Kétkezi munkával „csinálom” jelenleg a lóvét. Álmodozásaim nyomán haladva úgy akarok majd ezzel bizsnyickedni, hogy ebből további tanulmányokra is fussa, és hátha kulminál majd ez az egész abban, hogy így a Váróterem Projekt is profitál ezekből az álmokból. Filmrendezést végeztem a kolozsvári Sapientián 2009-ben, s utána csatlakoztam a társulathoz, nem éppen a kezdetektől, de lespórolva az első néhány száz métert. Korom van, hát benne élek – kórom még nincsen –, de ebben a korom sötétben még csak tapogatózom, hogy definiálni tudjam magam számára.

Erdély, Kolozsvár, Farkas utca, színi egyetem, Színház, mint olyan, Váróterem, Mit csináltál három évig? Mit jelent mindez számodra külön-külön, ebben a sorrendben?

Erdély: család, sok-sok barát és vagány ember.

Kolozsvár: a találkozás helye általában.

Farkas utca: a lehetetlenek megtörténésének helye – elvégeztem mind a tizenkét osztályt a Báthoryban; ugyan abban az épületben volt az érettségi is, ahol éppen, hogy átengedtek a román írásbelin; egyetemről ballagtam az ottani református templomban, túléltük a 12 órás Sorsjáték Maratont. Kíváncsi vagyok, hogy fog-e még ott vér folyni.

Színi egyetem: túl lassú ritmusban beszélek, szóval nem felvételiztem oda.

Színház: a filmmel szemben olyan, mint a főzés. Én eddig soha nem csináltam pl. két ugyan olyan rántottát. Mindig más és más hozzávalókat teszek bele, és még ha ugyan olyannak is szánom, mint az azelőttit, soha nem kerül bele pont ugyan annyi só, szalonna vagy hagyma. Sőt, van, amikor úgy elsózom, hogy ehetetlen, vagy elveszik a gázt, és nem készül el az eledel. De ha minden klappol, és az ízek egy különös harmóniát alkotnak, akkor minden egybegyűlt jó étkűen eszik belőle.

Váróterem: tegnapelőtt voltam egy orvosi rendelő várótermében. Ült bent egy középkorú nő is, aki nagyon meg volt menve – váladékot köhögött, hosszan csapolta az orrát, hangosan, hörögve lélegzett –, közben egy nagyon érdekes cikket olvastam egy magazinban Steven Soderbergh filmrendezőről, akinek a legutóbbi filmje egy vírus elterjedéséről szól. Kicsit szorongtam a kis teremben a krákogások, kurjantások, öklendezések közepette, látni véltem a felém özönlő bacik és vírusok barbár hordáját. Jobban belebújtam a magazinba. Végül csak az esemény élménye fertőzött meg.

Mit csináltál három évig?: elszakadás, lelki fájdalom, nagy remények.

Mi a fontosabb számodra: a szakma, a nézők vagy éppen a család elismerése?

Ha nem ismerné el a családom azt, amit csinálok, akkor nem támogatna, és így teljesen befrusztrálnék, nem lenne erőm csinálni, még ha nélküle nem is tudok élni. Ha a szakma nem ismer el (hosszú távon), attól még megtalálhatom annak a módját, hogy tudjak anyagi fedezetet keríteni a projektjeimre, ellenben sok nézőt nem érdekelne az, amit csinálok, mivel „nem nagy truvály”, így egy idő után kifulladna a dolog. Amennyiben a nézők sem ismerik el a munkámat, akkor esetleg feltehetek mindent arra, hogy majd az utókor meg fog érteni, mivel egy korán született zseni vagyok, vagy egyszerűen újra kellene gondoljam a munkámat, esetleg valami másba kellene belefogjak.

Milyennek látod itthon a jövődet?

Úgy látom, hogy szakmámban saját magamnak kell felépítenem a „jövőmet”, ellenben jelenleg ennek még elméletben sem látom a módját. De meggyőződésem, hogy valahogyan lehetséges Romániában, Erdélyben is a filmkészítés, alternatív színházcsinálás.

Elmennél külföldre? Ott jobb a helyzet?

Már el is mentem. És okosabban akarok majd hazamenni. Gazdaságilag jobb a helyzet itt, ahol vagyok, de ennek sok hátulütője van a társadalomra nézve. Mindenhol igaz az, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”.

Ilyen típus vagy: az van készen, amit te megcsinálsz?

Ha úgy látom, hogy egy csapatban azt a bizonyos dolgot én csinálom a legjobban. De nagyon izgalmasnak találom a kollektív alkotást, mint pl. a film és a színház esetében, és ezekben a közegekben általában nem gyakorlok semmiféle diktátori szerepet.

Szerencsés alkat vagy (könnyen „öledbe hullottak” dolgok)?

Én a szerencsémből soha nem élnék meg. De Las Vegasba egyszer ellátogatnék (kevés pénzzel!). Úgy tapasztalom, hogy a munka mennyiségének és minőségének befektetése egyenesen arányos a végeredménnyel. Ugyanakkor hiszek az isteni gondviselésben is.

Bírod, ha dicsérnek?

Ha sokat dicsérnek, egy idő után gyanús lesz: „Na, jó! Mi kell?”

És a kritikával hogy állsz? Hát a gyűrődéssel?

Nélkülözhetetlennek tartom azokat a beszélgetéseket, ahol kritikák fogalmazódnak meg, akár egymásnak is megyünk, gyűrődünk, de a végére kézzel foghatóan jutunk valahova.

Egyetemen volt egy tanárom, akinek a kritikáitól mindig megalázva éreztem magam, és általában az eget is a nyakába húztam volna, de utolsó év végére mindent megbocsájtottunk egymásnak. Tőle tanultam a négy év alatt a legtöbbet, és nagyon hálás vagyok ezért neki.

Mit csináltál három évig? Mi a Te feladatod az előadás keretén belül?

Mivel a tér és az idő egy kicsit el van csúszva közöttünk, abban reménykedem, hogy az előadás keretén kívül majd megoszthatom az alkotókkal a kritikámat.

Ajánlanád, hogy megnézzem a darabot? Ha igen, miért?

Ha (még) nem egy UNITER-díjas, de mégis egy hiteles és személyes színészi alakításra vágysz, akkor igen. Ha nem feltétlenül csak egy világhírű rendező neve, CV-je, vagy publikációi tudja kicsalogatni a zsebedből a belépti díjat, és nyitott vagy egy aktuális, nyelvében friss világképre, akkor igen. Ha nem csak a tömegek, az eposzok, a nagy költségvetésű, pazar, szemfényvesztő díszletek és effektek és a pirotechnika vonzanak, és el tudsz mélyülni egy kis színpad, a szűk költségvetés találékony felhasználása, a kreatív megoldások között játszódó történetben is, akkor feltétlenül nézd meg az előadást!

Ha nem lettél volna színész, vagy ami éppen jelen pillanatban a szakmád, mivel foglalkoznál most? Mit szeretsz még a színjátszáson, szakmádon kívül? Van valamilyen hobbyd?

Zenész. Nem tartom valószínűnek, hogy klasszikus zenész, mondjuk zongorista, mert azt így is tanultam nyolc éven keresztül, de lehet, inkább valamiféle kísérleti jellegű zenével foglalkoznék. Az elmúlt években is foglalkoztam ilyesmivel, de sajnos nem huzamosabb ideig. Szóval, ha nem film, akkor zene… vagy mezőgazdaság és garázdálkodás.

Advertisements

3 hozzászólás

Kategória: Hírek

3 responses to “Samu, te mit csináltál három évig? – interjú Visky Samuval

  1. Sipos Andras

    amikor az eoncenzura nem kivaag,hanem ………….,akkor tovaabii…………..is horzsolja a szemet.

  2. Tetszetős amit írtál Spájli.
    Tetszetős.

  3. Balázs

    Jó érzés annyi év távlatából e sorokat olvasni és látni valakinek a személyes fejlődését úgy, hogy mindemellett megőrízte gyermekkori stílusát. Gratula és sok sikert a továbbiakban is!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s