Emlékfoszlányok a Maratoni Sorjátékról (1)

Bár még színészi pályafutásom elején vagyok, sok helyen felléptem vagy játszottam. Egyik alkalommal egy templomban mondtam verset, és miután befejeztem, a gyülekezet egyszerre, fennhangon azt mondta, hogy „Köszönjük!”. Egyrészt nagyon meglepett a dolog, másrészt pedig akkora szeretetet éreztem ebben a köszönömben, hogy nem felejtem el soha. Valami ehhez hasonló érzés kerített hatalmába a Maratoni Sorsjáték végén, amikor a legnagyobb meglepetésemre egy több száz fős tömeg, velünk együtt élte túl az utolsó óráját az előadásnak. Olyan színházi élmény volt ez, amit eddig soha nem tapasztaltam. A tömeg az utolsó másodpercekben önmagától kezdett visszaszámlálni. Az az öröm és szeretet, amit az előadás végén kaptunk az emberektől, semmihez sem fogható. Talán ezt hívják katarzisnak, amikor a színészek és a közönség is egyaránt eljut egy érzelmi szintre.
Az első kérdés sokaktól az volt, hogy ezek után fogjuk-e még játszani a Sorsjátékot. Ha a maraton felénél kérdezték volna tőlem, akkor a válaszom biztos NEM, de az előadás végén még úgy voltam vele, hogy egy picit még játszottam volna.
A másik kérdés az volt, hogy melyik volt az a mélypont, amikor nem kívánkoztam a színpadra. Igazság szerint ilyen nem volt, és fizikailag is nagyobb megterhelésre számítottam. Voltak holtpontok előadáson belül, amikor üresnek éreztem magam, de amikor egy-két jelenet összejött, az mindig új erőt adott a folytatáshoz. Igazság szerint a közönség rengeteget segített a holtpontok túlélésében, és visszagondolva semmiképen sem hagytam volna ki ezt a maratont. Az utolsó két óra pedig egy nagyon kellemes élmény volt. Összehangoltan tudtunk játszani egy már-már intim térben, ahol a közönség ránkhangolódva, nyitott tekintettel és lélekkel követte az előadást. Az utolsó percekben azon szurkoltam, hogy még hadd játsszam, hadd legyek benne a következő jelenetben.
Azt az örömet és szeretetet, amit az előadás végén kaptunk tőletek, azt soha nem felejtem el. Nekem nagyon sokat számított, hogy ennyien eljöttetek és megtiszteltetek bennünket a jelenlétetekkel. Az ilyen pillanatokért érzem, hogy megéri áldozatokat hozni a szakmámért, és nem hiábavaló az amivel foglalkozunk. Szeressétek a Váróterem Projektet és legyetek mindig ilyen nyitott szívű befogadói a játékunknak.
Szeretettel,
Nándi
Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: Mi írtuk

One response to “Emlékfoszlányok a Maratoni Sorjátékról (1)

  1. tczagnes

    Most is csak közhelyeket tudok mondani, írni arról, amit adtatok szombaton, hogy jó volt tanúja lenni ennek a csodának, hogy elvarázsoltatok és köszönöm!
    Ágnes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s