Transylvania Tour 2011 – Csíkszereda – Napló 3.0

Május 7. Szombat. Reggel. A tegnapi verőfényeshez képest a mai jelentősen hűvösebb. Hálózsákos, erdei faházas, frisslevegős.
Pénteken szabadnap volt. Csak átgurultunk Szentgyörgyről Máréfalvára, aztán ott a teljes nyugalom. Semmi díszletpakolás, csak foci, kaja, este órákon át ropogó tűz az udvaron, természet és lágy öle… .
Szóval igen, ehhez képest a szombat már munkanap.
Utolsó ellenőrzés, mielőtt a ház ajtaját zárjuk… Minden a kék meseautónkban van már, ami az esti előadás létrejötte szempontjából létfontosságú? Szőnyeg, díszlet, kellékek… Samu és Nándi… Igen, bent vannak.
Akkor hát irány a Siló!

Máréfalva és Csíkszereda között ismét befogtuk a Váróterem fm-et.
Időjárásjelentés. Kissé rendhagyó. A megkérdezett szakértő hangja el-elcsuklik, miközben beszámol. Kedves hallgatóink! Nem csalás, nem ámítás! Önök jól tudják: valóban májust írunk, ahogy az is igaz, hogy amit az ablakon keresztül, a fenyőfák között szállni látnak, az valódi hó! Hihetetlen!… A kék mikrobusz csendben gurul. Most épp Hargita-tetőn, hóesésben. Ami végül esővé szelidült.

14 óra. Bekanyarodunk a Siló udvarára. Elég világvégi a hangulat így esőben, a rozsdától vörös skatepark-beli vasak és a vasúti sínek között.
És íme: itt a Siló maga. Nagy, szürke, félelmetes, talányos és izgalommal teli.
Brrr… Hideg van. Köröskörül beton. Mit is gondoltunk? Egy magtárban kinek lett volna hasznára a fapadló vagy a fűtés? A gabonának nem. Igaz, most az egyszer mi nem bánnánk, de üsse kő, megoldjuk.
Tudtuk előre, hogy nem lesz odabent számunkra tökéletesen megfelelő tér. Most sorra másszuk a hét emeletet. Melyik szintje, s annak is melyik csücske a legalkalmasabb egy Sorsjátékhoz? Rá kell improvizálni az előadást erre a nagyon nem színházi térre… – szép kis feladat.
Megtaláltuk. Földszinten játszunk. Most jön az igazán nagy feladat: Nándi és Samu órákon keresztül, világmegvető elszántsággal (dróttal, létrával, nagyon sok ragasztószalaggal és nem utolsó sorban egy kapcsolós hosszabbítóval) varázsol technikát. A legviccesebb a fényváltás. Piros kapcsoló fel: jelenet-fény, piros kapcsoló le: sorsolás-fény. Buli. Csak a kabátot ne kellene levetni…

19:40. Kész. Piros szőnyeg harmad-akkorán, mint szokott, négy betonoszlop között. Közönség szemben, félkör alakban. Elfért közel negyven szék! Vetítés egy kis vetítővászonra. Le kell hajolnunk, miközben a gép sorsol, hogy a nézők láthassák. Ez is vicces… Mi lesz ebből?

Este 8 óra 10 perc. Ülnek a közönség székein. Állig beburkolózva, kabátban, kendőkkel a nyakak körül 20 bátor néző gyűlt be a csíkszeredai Silóba, hogy megnézze, mit akar mutatni ez a Váróterem Projekt.
A Váróterem pedig improvizált. És megmutatta. Magának, hogy mennyire fontos az egymásra hangoltság minden percben, hogy milyen sokat számít, ha az emberek értik a dolgukat, és lelkiismeretesen végzik is azt, és, hogy igen, ilyen körülmények között is lehet színházat csinálni…

Képbeszámoló: https://varoteremprojekt.wordpress.com/2011/05/10/kepbeszamolo-csikszereda/

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Mi írtuk, Munka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s