Projekt II.

A Perspektíva egyetemi diáklap Horizont című összművészeti mellékletében, december 14-én megjelent cikk.

Nagy Attila

A lassan egy éves Váróterem Projekt immár második előadását készül bemutatni december 16-án, csütörtök este 8 órától az Ecsetgyár Sala Mică stúdiójában. Ezúttal egy Váróterem Projekt és BBTE-koprodukciót láthat a közönség, amely Hatházi András kolozsvári színész, rendező, egyetemi tanár rendezésében jött létre. Az előadásban másodéves mesteris hallgatók játszanak: Csepei Zsolt, Imecs Levente, Molnár Margit, Vetési Nándor, Visky Andrej. Közreműködtek még: Kürti Andrea jelmez, Márton László – számítógépes technika, Visky Othniel – audiotechnika és Visky Sámuel – videotechnika.

Plakát by: Visky Ruthi & Samu

Akárcsak az egyesület előző előadásában (Ismered a Tejutat?), a Sorsjátékban is sok modern elem található. Azonban eltérően a Tejúttól a Sorsjáték teljesen improvizatív jellegű, és nem megírt dráma alapján rendezték. Mindössze a Robert Cohen, amerikai szakember által írt két jelentéktelen párbeszéd, a játékszabályok, és az előadás időtartama az, amit fix pontnak nevezhetünk. A jelenetek további körülményeit a szerencse és a közönség alakítja.

A színészek és a nézők között már az első percekben baráti kapcsolat jön létre, nagy mosollyal vezetnek be bennünket az előadás világába. A szabályok ismertetése után kezdődhet a játék. Hogy hányan játszanak az illető jelenetben, azt a színészek által kiválasztott néző határozza meg egy dobókocka segítségével. Ha a dobókocka a hatos számra gurul, a hatodik szereplő a közüönségből kerül ki. Ugyancsak a nézők döntik el, hogy melyik két színészé legyen a párbeszéd. A jelenet témája nyolcvan általános téma-variánsból lesz kiválasztva (szerelem, halál). Ezeket kell a szereplőknek konkrét szituációba helyezni – pl. két szerelmes meghitt találkája, vagy egy adott temetés esetén vigasztalják egymást. A színészek időközönként óraketyegés által vannak figyelmeztetve, hogy az idő telik, és a hatvan percet be kell tartaniuk. Mivel a jelenetek teljesen a sors kezére vannak bízva, megtörténhet, hogy egy szereplő egész előadás alatt egyszer sem kell megszólaljon, de az is előfordulhat, hogy valaki minden jelenetben szöveghez jut, mi több: monológot kell mondania.

Nem egy mindennapi darabot láthatunk tehát. Hogy ezt alátámasszam, Hatházi András szavait idézem: „ Én már nem biztos, hogy meg tudnám csinálni, amit ők csinálnak.”

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: Rólunk írták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s