Fél lábbal a pályán

A [kisvárdai.lapok] június 19.-i számában megjelent cikk. Csak most szereztünk tudomást róla.

Balázs Nóra

Erdélyben két színművészeti egyetem működik, ahol évente átlagosan 10-10 hallgató végez – hova kerül minden évben ez a kisebb társulatnyi színész? E kérdésnek próbáltunk utánajárni. A vajdasági Újvidéki Művészeti Akadémia néhány tavalyi végzősét is megkerestük ez ügyben, így mindhárom határon túli magyar színművészeti egyetem végzőseiről képet alkothatunk. Erdélyben a bolognai rendszernek köszönhetően 2008-ban két évfolyam végzett, az egyik négy, a másik három éves képzés után. Érdekes módon e két, összesen mintegy 40 színészből álló évfolyamnak sikerült meglehetősen jó arányban elhelyezkednie.

Eggyel többen, mint a gonoszok – idén végzett teatrológiások Kolozsvárról

Faragó Zénó (Marosvásárhely, 4 éves alapképzés): „Az államvizsga után felvételiztem Temesvárra, ahol fel is vettek, itt kezdtem a 2008-09-es évadot. Itt dolgoztam két évet, most fogom befejezni ezt az évadot. Ezután a budapesti Maladype Színházhoz szerződöm. Most fél lábbal még itt vagyok, fél lábbal Pesten. Ott még alig két hónapja dolgozom, de már érzem, jó helyre kerültem.” Zénó tíz évfolyamtársa közül heten szerződtek erdélyi színházakhoz – a gyergyói Figurától a nagyváradi és szatmári színházon át, az újonnan alakult kézdivásárhelyi Városi Színházig -, ketten pedig Budapesten élnek,egyikük a Ruttkai Éva Színházban játszik. Az egyetlen, nem szorosan a szakmában maradó Fekete Krisztina szabadidejében amatőr színicsoportot vezet Marosvásárhelyen.

Cukrot és olajat osztanak – idén végzett színisek Kolozsvárról

Szűcs Noémi (Kolozsvár, 3 éves alapképzés): “Ez a második évad, hogy itt vagyok Temesváron. Úgy érzem, jó helyen vagyok, annak ellenére, hogy Temesvár elég messze esik a többi erdélyi színháztól. Abban az évben, mikor mi végeztünk, több színháznál még hirdettek felvételit. Aztán tavaly már nem volt jóformán semmi… Egyáltalán nem bánom, hogy a színház mellett döntöttem a mesteri helyett, sokat tanultam ebben a két évadban.”

Noémiék is tizenegyen végeztek. Számukra már lehetséges, sőt, javallott a kétéves mesterképzés elvégzése is. Erre évfolyamukból négyen jelentkeztek, hárman leszerződött színészként, Kelemen Csongor meg a kolozsvári protestáns teológia hallgatójaként végzi a mesterit. Közülük összesen heten dolgoznak különböző erdélyi társulatoknál, két lány a marosvásárhelyi székhelyű Erdély TV riportere.

A 2008-09-es évfolyam végzettjei már egészen más helyzetben vannak. Nem csak a befagyasztott állami munkahelyek nehezítették meg számukra az álláskeresést, hanem az a tény is, hogy kevés színházban maradt betöltetlen színészi állás. Így a kolozsvári évfolyamból hárman saját társulat alapítása mellett döntöttek – ez lett a Váróterem Projekt.

“Fő tevékenységem a Váróterem Projekt Egyesület, amit hárman hoztunk létre, de most már nagyon sokan, kilencen vagyunk benne; ez minden időmet kitölti. A jövőben ezzel szeretnék foglalkozni, nagyon elégedett vagyok a munkával, a feladattal, amit e projekt ad nekünk.” – mondja Imecs Levente, aki emellett elsőéves színis mesteri hallgató Kolozsváron. A másik két alapembernek, ifj. Visky Andrásnak és Csepei Zsoltnak – noha mindkettőjük számára prioritást élvez a közös munka – sikerült részmunkaidős állást is találni. Előbbi asszisztensként tanítja a Színház és Televízió Kar elsőéves színis hallgatóit, utóbbi riporter a Kolozsvári Rádiónál.

Háttérfelirat: “Nemzeti Színház. Robbanásveszély.” No comment. – idén végzett rendezőisek Vásárhelyről

E projekthez csatlakozott több, szakmán kívül dolgozó évfolyamtársuk is, így Pálosy Zsuzsa, aki immár elsőéves közgazdaságtan hallgatóként a menedzsment-problémákkal, Vetési Nándor meg (elsőéves színis-mesterisként, „civilben” benzinkutasként) a fény- és hangtechnikával foglalkozik. Kolumbán Csongor, aki nem véglegesítette tanulmányait, szintén látható a várótermesek első előadásában.

A kilenc Kolozsváron végzett színész közül jelenleg hárman dolgoznak társulatnál, előadásokra szerződve. Molnár Margit, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió alkalmazottja szerint: “Nagyon fontos, hogy dolgozzon az ember, miután elkerül az egyetemről. Nem úgy értem, hogy mindenképp színházaknál… Ha csak teheti, akár magában, önerőből is, hogy behozza azokat a lemaradásokat, amiket a bolognai rendszer miatt kénytelenek voltunk felhalmozni.”

A teatrológusok persze, hogy nem fértek rá a képre – idén végzett szinisek Vásárhelyről

Az újvidéki Művészeti Akadémián kétévente indul színészképzés. Vajdaságban három állandó társulattal rendelkező magyar színház van: a Szabadkai Népszínház, a Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház. A színházak próbálnak gondoskodni a színészekről, ez azonban szabad állások híján sok esetben csak produkcióra-szerződtetéssel oldható meg. A 2010-ben végzett hét fős évfolyamból négynek sikerült ideiglenes állást találni színháznál, hárman szabadúszók. Kokrehel Júlia és Crnkovity Gabriella (mindketten egyéves szerződéssel az Újvidéki Színháznál) úgy gondolják: “Színháznál lenni jó. Nagyon szeretjük a társulattal való munkát, szeretnénk sokáig ezzel foglalkozni.” Arról, hogy mi történik a szerződésük lejárta után, csak annyit mondanak, majd a színház dönt a sorsukról. A színház sorsáról meg, ahogy Erdélyben is, az önkormányzat, az állam dönt…

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: Rólunk írták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s