„Önmagunkról tanultunk a legtöbbet”

Beszámoló az I. Erdélyi Színház- és Fotótáborról
A Szabadság hasábjain megjelent cikk.
Balázs Nóra

Miért jár az ember táborokba? A nyár a pihenés, szabadságolás ideje, mégis sokan választják e kötöttebb programú, meghatározott célú, szervezett pihenés-formát. Például azért, mert egy táborban tanulni is lehet: néptáncot, kézművességet, közéletet-politikát – vagy éppenséggel színházat. Az erdélyi táborkínálat ugyanis ez évtől a hiánypótló jellegű Színház- és Fotótáborral bővült, ahova bárki jelentkezhetett, akit a színház rejtett(ebb) mozgatórugói érdekeltek. Az elmúlt héten Györgyfalván lezajlott táborba így érkezett 15-től 24 évesig 23 fiatal, ki-ki saját elképzeléssel-tapasztalattal arról, mit is jelenthet egy ilyen tábor. Visszatekintve bátran állítható, hogy szervezőknek, oktatóknak, résztvevőknek egyaránt új, és hangsúlyozottan pozitív tapasztalatot nyújtott a közös munka. S hogy ki mit tanult e hét alatt?

Visky Andrej, a Váróterem Projekt tagja oktatóként vett részt a táborban: „Nagy kérdés volt, hogy ennyire rövid idő alatt hogyan lehet dolgozni – meglepően jó emberanyaggal találkoztam, örültem, mert gyorsan megnyíltak a résztvevők. Úgy láttam, sokkal nehezebb feladatokat is el tudtak volna végezni. Egyszóval sikerült néhány következtetést levonnom, ami a saját munkámat illeti.”

A szintén Váróterem Projekt-tag Imecs Levente kihívásként tekintett a foglalkozások megszervezésére-vezetésére, elmondása szerint kevés tapasztalattal rendelkezett e téren: „Azonban a csoportommal közösen sikerült megbirkózni ezzel a feladattal. Megtanultam, hogyan lehet egy csoportot irányítani, észrevenni másokban a kijavítandó dolgokat, megoldani helyzeteket – nagyon hasznos volt.”

A résztvevők közül egyesek rendelkeztek diákszínjátszós múlttal, mások azonban most kerültek először kapcsolatba ily módon a színházzal. A marosvásárhelyi Bálint Zsuzsa frissen érettségizett – számára a koncentrációs- és bizalom-gyakorlatok bizonyultak a leghasznosabbaknak a jövőre nézve. Nagy Júlia dramaturgiát végzett, ám a színisek gyakorlatait sosem próbálta „belülről”: „Nagyon hasznos volt végre a másik oldalról is megtapasztalni a dolgokat, például azt, hogy hogyan kell ’belépni’, egymásra hangolódni; jó volt megtudni, mit miért tesznek a színészek”.

A zenetanár-jelölt Pál Attila most találkozott először hasonló feladatokkal: „Néha felkavartak a tréningek. Ami nem baj, meg kellett tanulnom kezelni a nehezebb helyzeteket. Mindig is szerettem volna színházzal foglalkozni, de eddig nem tettem semmit ennek érdekében. Azt hiszem, magamról sikerült a legtöbbet tanulnom az elmúlt héten.”

Erdély Kinga a párhuzamosan zajló fotótáborban vett részt: „A fotótábor kicsit elkülönült a színházas résztől – de fotóztuk a színészeket, ennyiben bekapcsolódtunk mi is.” A fényképész-tanoncoknak elsősorban technikai „trükköket”, beállításokat, valamint számítógépes képfeldolgozást tanított Angyalosi Beáta, kolozsvári fotós.

A szervezők számára meg – Crăcea Ádám főszervező elmondása szerint – az együttműködés gördülékenysége, valamint a kialakult nagyon jó csapat jelentette a legpozitívabb tapasztalatot. A legfontosabb tanulság pedig: van igény erre a táborra, így, a szervezők és résztvevők reményei szerint, jövőre tovább folytatódik majd a színház-tanulás.

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Rólunk írták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s