Még mindig Kisvárda… élménybeszámolóféle

Amikor hazajövünk egy koncertről, táborból, kirándulásról vagy fesztiválról, hajlamosak vagyunk eltúlozni élményeinket. A rosszakat még jobban elcsúfítjuk, a kellemeseket egyedülálló storykként meséljük.

Eldöntöttem, hogy megpróbálok most ellenszegülni ennek a kísértésnek. Nyers keresztmetszetét szeretném nyújtani annak, amit számomra az idei fesztivál jelentett.

Az érkezés : Életem második kisvárdai élményére készülök. Tavaly is csupán két napig voltam. Ráadásul most egy kicsit másképp is helyt kell állni: riporterként a kisvárdai lapoknál. Tehát izgulok.

Fogadtatásnak nem is rossz: autó vár az állomáson, s rögtön hív még egyet, látván a csomagmennyiséget. Kedvesek a szervezők, a tapasztaltabb fesztiválozó ismerőseim pedig hamar bemutatnak mindenkinek, akit ismerni kell, ha szakmai jegyet, szállást vagy kaját akarok. Aztán eligazítás, a házinénink ideiglenes otthonunkba kísér. Hamar rájövök, hogy az anyaországi emberek sokat beszélnek. Nem rosszindulatból, de tényleg mintha többet beszélnének, mint idehaza.

Lepakolunk, majd gőzmozdonyerővel nekirohanunk a fesztiválnak.

A lap: Egész nap dúlnak az előadások, amelyek csak ránk szerkesztőkre, riporterekre, kritikusokra, fotósokra várnak. Mi persze állunk elébe. Aztán amikor már sokat álltunk szemtől szembe, akkor visszavonulunk bázisunkra, a sajtószobába: indul a boncolás. Van, akit csak kicsit vágunk fel, néhány előadást szétdarabolunk, s nem rakjuk többé össze. Attól függ, mennyire hatott. Mert annak hatnia kell. Ez a dolga.

Szóval ezzel foglalkozunk éjjel három-négy óráig, és töltelékként várjuk a fotóstól a fotókat, a nyíregyházi tördelőtől a „tört számokat” Skype-on és néha a Szentlelket.

A szakmai beszélgetés: A kisvárdai laposok próbatétele a szakmai beszélgetés. Ha az esti lapszámban eltúloztuk a boncolást, akkor itt minket veséznek. Feltéve, ha megjelenünk. Márpedig az ember érzi, amikor olyat írt, amiért ott kéne lenni, megvédeni magát, csakhogy nem mindig sikerül ez (lásd. köv. fejezet). Szerencsére nem mi sajtósok vagyunk itt a fő téma, ezért legtöbbször megteszi az érdeklődő jelenlétünk. Nagy baltadobálások egyébként nem folynak, az alkotók inkább rózsaszínű borsószemeket hánynak egymás falára. Jó is az, csak mikor kinek?

A fesztiválkocsma: Mert ahol fesztivál van, ott sörsátor is kerül. Ha pedig jól informálódtam, akkor Kisvárdán talán csak a várszínház idősebb a fesztiválsátornál. A hely alaprendeltetése az alkoholos és nem alkoholos italok fogyasztása. De ezen kívül és ezeknek függvényében lehet ismerkedni, egyéni műsort tartani, nézni az asztalt. A szakmai beszélgetésekről kimaradt kérdéseket itt vitatjuk meg. Mentsvárként szolgál a kisvárdai lapok bohémabb munkatársainak is, ide szököm, amint tudtok. Idén pedig a sörsátor külön attrakciója, a foci VB. Azon kívül a szerbiaiak érvágása, amikor hazájuk kikap Ausztráliától.

Ide tartozik még a nemtomhányadik csapás— a szúnyogok és a kilenc napból kilenc virradat (na meg az ezeregy éjszaka…). Jobb lesz itt leállni, mert még feltűnően hosszúra nyúlna ez a rész.

A Tejút: Az a két nap a fesztiválból, amikor zárójelbe teszem a kisvárdai lapokat, a többi előadást és előtérbe helyezem a díszletezést, a lejárópróbát és a frissen érkezett kollégák kocsmai beavatását. Az előadás átlagosan megy, sajtós kollegáim negyven percig osztják a felvevőkészülékembe, majd a lényeget leírják a lapban. Egy nézőtől megtudom, hogy ki akart jönni, mert unta: na itt a mi titkunk— nem lehet kijönni.

Az időjárás: nap- eső- vihar- eső- hideg- víz- vihar- eső- szél- szélvihar- napocska- felhőcske- viharocska- vihar-pára- nap

Hazatérés: Vasárnap. Kisvárda. Utolsó nap. Unom az arcokat. Az ágyam akarom. Haza megyek, bezárkózom a szobámba és meg ne próbáljon zavarni senki. Főleg ti nem.

Hétfő. Kolozsvár. Kocsmázás. Néhány régi ismerőssel…Kisvárdáról.

AJÁNLÓ:

Saját véleményemre alapozva (ahol nem, ott feltüntetem) ajánlanék néhány előadást az idei repertoárból. Aki teheti, szerintem nézze meg:

  1. Moliere: Mizantróp, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, r. Bocsárdi László
  2. Beaumarchais darabja nyomán: Figaro házassága, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, r. Zakariás Zalán
  3. 20/20, Yorick Stúdió, Marosvásárhely, r. Gianina Cărbunariu
  4. A. P. Csehov: Három nővér, Szatmárnémeti északi Színház Harag György Társulata, r. Keresztes Attila
  5. Arany János: A nagyidai cigányok, Epopteia Társulás Műhely, Dunaszerdahely (társaim és a fesztiválrésztvevők véleménye alapján)
Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: Mi írtuk

One response to “Még mindig Kisvárda… élménybeszámolóféle

  1. de hogy ezt csak most látom… le az összes kalapjaimmal e bohém beszámolóságod előtt!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s