Összegzésféle

A kisvárdai.lapok június 26.-i számában megjelent beszámoló.

Nánay István

Újságírók, színészek, rendezők, kisvárdai ismerősök és ismeretlenek kérdezgetik: milyennek találom az idei fesztivált. Többnyire kitértem a válasz elől, hiszen menet közben nehéz mérleget vonni. A szerkesztő unszolására most mégis valamiféle, erősen szubjektív összegzésre vállalkozom, még mielőtt a szombati két előadást láttam volna, s annak tudatában, hogy négy produkcióról ilyen-olyan okból lemaradtam.

Összességében 24 együttes 34 produkcióját láthattuk, tehát ismét igen zsúfolt kilenc napunk volt. Ezúttal is valamilyen jogcímen lényegében minden határon túli együttes képviseltette magát – persze a kolozsváriak kivételével, akik most is távolmaradtak. Jó, hogy az M Stúdió, a Yorick, az Aradi Kamaraszínház és a Váróterem Projekt révén az alternativitás ismét erősen jelen volt. (De a Figura Stúdiót és a Kosztolányi Színházat is ide sorolhatnám.)

Sajnálom, hogy az előzetesen meghirdetett programhoz képest négy produkciót nem láthattam, amelyek néhánya bizonyosan befolyásolta volna a találkozó művészi összképét (a temesvári Rosencrantz…, a székelyudvarhelyi Ahogy tetszik, a szabadkai Veszedelmes viszonyok). E tény ismételten felveti: mi lesz az oly régóta húzódó színházépítéssel?

A művészi átlagszínvonallal sem lehetek elégedetlen. Idén csak néhány előadás végén távoztam teljes kétségbeeséssel (ilyen volt a Magyar a Holdon vagy a Szardínia). A 21 órás sávban is jó pár nívós produkciót lehetett látni (Ahogy tetszik, Figaro házassága, de a maga műfajában az Ájlávju is). Csaknem minden előadásban találtam remek részleteket, és keveset fogadtam el teljes egészében. Néhány mű esetében akkor is nagyon fontosnak tartom, hogy Szűcs Katalin Ágnes beválogatta, ha ezeket valamilyen szempontból nem mindenben tudtam elfogadni. Bármi legyen a véleményem Az ember tragédiájáról, A mizantrópról vagy a Liliomról, az kétségtelen, hogy formátumos, vitára ingerlő, a közönséget megosztó alkotások, tehát betöltik a művészet egyik funkcióját.

Nagyon jó, hogy Szűcs Kati két Vişniec-darabot és két Három nővért választott (s ezért kár, hogy nem fért be a színpadra az udvarhelyiek Ahogy tetszikje), mert a rendezői fogalmazásmódok összehasonlítására is lehetőség nyílt. Amennyire egy fesztiválkínálatból meg lehet állapítani, a magyarországiakhoz hasonlóan, e színházak is kevés kortárs drámát játszanak, a találkozón tizenhárom került színpadra, közülük 5 és fél magyar szerző(k)től (a fél a 20/20). Izgalmas útkeresésnek tűnik az M Stúdió Hamletje, az aradi Lovak az ablakban, a szabadkaiak Safe House-ja, és a fiatal színészekből összeállt Váróterem Projekttől az Ismered a Tejutat?

Két előadás nyújtott maradéktalan és katartikus élményt: a felkavaró és elgondolkodtató 20/20, valamint Gál Tamás (Epopteia Társulás) és Bodonyi András frenetikus előadásában A nagyidai cigányok.

Nánay István

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Rólunk írták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s